Aki életében akár csak egyszer ült Saab-ban, a márka bármelyik modelljét felismeri: a minden köntörfalazás, peremezés, krómozás és egyéb csicsa nélküli műszereknél, a nagyméretű, logikusan elhelyezett nyomógomboknál, valamint a vezető felé teljesen sima kialakítású felületű műszerfalnál nincs jobb márkaarculati védjegy. Szintén egyediek a Saab-féle apró joystick-szerűséggel irányítható légrostélyok. A levegőáramlás irányát egymás alatt elcsúszó, lyuggatott lemezek szabják meg. Elmegyarázva talán nem olyan érdekes ez a megoldás, de érdemes kipróbálni élőben, nagyon megnyerő. És ha már az egyediségről van szó, a Saab középen, lent, a kézifék előtt tartja a gyújtáskapcsolóját, a kulcs kivételékor pedig kormányzár helyett a váltókarját rögzíti hátramenetben mechanikai védelem gyanánt.

A Saabok belseje különös, de amolyan ízléses stílusban. Az új Aerónál egyébként újítás, hogy díszítésként nem az egyre unalmasabbá váló (mű)fával, hanem vagyány alumíniummal burkolták a felületeket. A 9-5-nek hosszabb, laposabb, vadabb az eleje, és a maszkját amerikaisra vették három nagy, krómozott peremű lyukkal és vastag, vízszintes, csillogó csíkemblémával. Az újítások azonban alapvetően a műszaki hátteret érintették, ugyanis a konstruktőrök elsődlegesen a régi futómű ellen indítottak harcot.

Az eddigi megoldást teljesen lecserélték, és erősebb rugókkal, vastagabb kanyarstabilizátorral ellátott első egységet ültettek a helyére. Megváltoztatták a kormányzás áttételét és a szervorásegítést, keményebbre vették a hátsó futómű vezetőkarjainak a szilentblokkjait, melyek együttes eredménye, hogy a 9-5-ös kevésbe dől meg kanyarban, precízebb a kormányzása és jobb az út tartása. Csodák persze nincsenek: minthogy az autó továbbra is kényelmes, lágy rugózású utazógép maradt, a kisebb, vagy kifejezetten sportos kocsikhoz szokott autós puhának ézri majd. De tagadhatatlan, hogy sokkal kezesebb, mint a kicsit ringatózó előd. A kézi váltós kivitel is elmenne automatának- az ember gyorsan végigkapcsolgatja a fokozatokat ötösig-majd negyvenes tempótol felfelé váltások nélkül, izomból autózik.

A kényelem fejedelmi, az ülések nagyon jók, százharminctól kétszáztíz centiig mindenki úgy érzi, hogy egyenesen rá szabták a felületet. Az ülés fűt is ha kell, motorok mozgatják, a kormány minden irányban állítható, automatikusan sötétedik a belső tükör, a "night panel" gomb megnyomására pedig minden kijelző elsötétül, kivéve a sebességmérőt, hogy éjjel semmi ne vakítson. A csomagtartó hatalmas, a hátsó kartámaszt lehajtva sízsák nyitható felé, de a támlák is billenthetők. A reteszelés extra erős, hogy frontális ütközéskor a benn ülőket ne fenyegessék a poggyásztérből katapultáló megtömött kofferek.

A Saab-ba most először tettek menetstabilizálót is-a fékek kerekenkénti automatikus működésével a kanyarból való kicsúszást, illetve a kocsi megpördülését épeszű határok között kiküszöbölő rendszert. Ez alapvetően egy ugyanolyan Bosch rendszer, mint amit a többi autógyár is használ, tehát nincs benne igazi újdonság, de a paraméterezését a saabos tervezők hónapokon át csiszolgatták, mire olyan lett, hogy szerintük már nem von le a vezetés élményéből.

A hifi jó, és az autóból gépi zaj csak annyi jön, amennyi ahhoz kell, hogy elhiggyük hogy nem liftben utazunk. Kellemes a tempomat(sebességtartó automatika), meg az önszabályzós légkondi, de ennyi pénzért ezek már kötelező tételek. Kívülről a kocsi kevesebbet mutat, mint ami tud: a sima, cifrázásoktól mentes, csak az egyedi vonalvezetéssel karakteressé tett karosszéria az igazi finomságokat értékelő, született úriemberek ízlését tükrözi.